FŐOLDAL

A tény az, hogy penészgomba képződés során 3 releváns "szakaszt" különböztethetünk meg (micélium, konídiumhordozó, spórák), azonban szabad szemmel nem látható mindegyik szakasz. Egy megfelelő táptalajra kerülő spórából először fonalszerű struktúra alakul ki, ez a micélium. Ez mikroszkopikus nagyságú, hosszú, vékony, sokszorosan elágazó gombafonalakból (hifák) áll, amelyek minden irányban tovaterjednek. A csúcsaikon nagy sebességgel továbbnövekednek a gombafonalak, ezért a penész gyorsan nagy felületeket átszőhet. Tulajdonképpen, a micélium maga a gomba.

Ez szabad szemmel nem mindig látható, és képes a megtámadott felületek legkisebb repedéseibe és pórusaiba is behatolni. A szaporodás többnyire ivartalan szaporodással, spórák útján történik. Ehhez a micélium fonalak egy kis idő után számos, a felületről függőleges irányban kiemelkedő gombafonalat hoznak létre. Ezek a konídiumhordozók. Ezek az egyes penészgomba típusoknál eltérő módon képződnek, és gyakran sűrűn elágazó gombafonalakból állnak, amelyek kis nagyítás mellett olyannak tűnnek, mint egy kisebb erdő.

Pigmentek beépülése következtében a gomba szaporodása a felületen már szabad szemmel is követhető. Ha a penészt a gyermekláncfűhöz hasonlítjuk, akkor a konídiumhordozók a hosszú virágkocsányok. A spórák illetve a konídiumok a csúcson ülnek, ahol a legkisebb légmozgásra is felkavarodnak, és a légáram magával sodorja őket ugyanúgy, mint a gyermekláncfű magvait. Ezek a légárammal felkavart spórák órákon át örvénylenek a levegőben, a belső terekben, aeroplanktonok formájában, és ha nagyobb mennyiségben fordulnak elő, akkor az ott lakók egészségét károsíthatják.